www.papress.com/thinkingwithtype valamiért nem tudtam linkelni.
Lénegy a lényeg, hogy itt minden fent van amit a két év alatt már meg kellett volna tanulnunk KÉPSZERKESZTÉS, KIADVÁNYSZERKESZTÉS, TIPOGRÁFIA, KIADVÁNYELÔKÉSZÍTÉS órákon. Ajánlom kedves diáktársaim és a TANÁROK szíves figyelmébe is. Aki már tudja ezeket a dolgokat az ne vegye fel az ingét...
5 megjegyzés:
Szia Zoli!
Tökéletesen igazad van, bár pár gondolatot engedj meg magam, magunk védelmében. Megnéztem a kapcsolódó linket, igazán sok újdonságot nem találtam, de... Ma volt hasonló témafelvetéssel egy vitánk a MOME doktori iskolájában az oktatás irányának meghatározásával kapcsolatosan. Jelesül, szemléletelvűségre, vagy szakmai alapismeretek megszerzésére kell a súlypontot helyezni, sz'tem örök vita marad. Történt mindez egy több mint 100 éves intézményben, akkor a mi 4 éve működő művészti karunkra mi az igaz? Szeretnék röviden írni, de félek nem tudok. Egy biztos, végre megjelent egy hallgatói kritika, (Bár sokkal többre lenne szükség!!!) amire illő reagálni. Sok-sok kifogást tudnék mondani, hogy miért történik minden olyan kín-keservesen Kaposváron, kezdve, hogy saját gépünket visszük be, hogy oktatni tudjunk, "saját" programunkkal...stb. Valójában ez most mellékes. Persze óriási változást várok az új gépek megérkezése után.
Mindenesetre egy délutánt megérne, hogy ha van kedved, (kedvetek) és elmondhatnám saját álláspontomat, természetesen szeretném hallani a ti véleményeiteket is az oktatással kapcsolatosan. Visszatérve a tipo kritikára, tartok tipográfia órát, azt gondolom ugyanazokat az alapismereteket adom le amit akár a MOME-n hallhatnátok. Amit azonban másképp szeretnék, azt a tipo koncepcióban, tipo tervezéselméletben kívánom kiemelni. Messze több szerepet kapjon az ötlet és maga a design.
A mostani fotós első évfolyamban kaptam egy új órát aminek az a címe
design-tervezéselmélet. Sürítve adok le 3 tervezői programot, közben tipo alapismereteket, nyomdatechnikát, digit képfeldolgozást (RAW, HDR) és folyamatosan példák és példák. Bár úgy tűnik sokat szeretnék markolni, de inkább arról van szó kevesebb de céltudatosabb elmélettel sokkal többet fogunk elérni. ( remélem) Ez most sovány vígasz számodra és talán kevés érv a magam (magunk) védelmére, de ha lesz időd hallgass, (hallgassatok) majd át az elsősök órájára. Ha szimpatikus a dolog bekapcsolódtok, ha nem szívesen hallgatom a kritikákat is.
(Ha a hallgatók részéről mindig ilyen hangsúlyos észrevételek jelentek volna meg, akár csoportosak, sokkal előrébb tartanánk, talán már új gépeken dolgoznánk! Remélem az izgatás bűntettét nem merítettem ki? Számomra is borzasztó és tarthatatlan ez az "interpasszív" falravetítős oktatás, ha ez nem változik akkor az elkezdett design tervezéselmélet is súlytalanná válik. Egyenlőre ennyit, bár azt hiszem töredékét mondtam csak el annak ami eszembe jutott. Ilyen fórumra sokkal többre volna szükség , ahol vélemények gazdát cserélhetnének.
Köszönöm, hogy meghallgattál, meghallgattatok!
Balvin Nándor
nandor.balvin@gmail.com
Kedves Balvin Nándor Tanár Úr!
Köszönöm a reagálást a kicsit "csipkelôdô" bejegyzésemre örömmel látom, hogy valaki reagált! Komolyan, ez az elsô eset, hogy valaki egyáltalán hozzászól ahhoz amit mi itt csinálunk. Ez a blog Major Lajos ösztönzésére született, az osztályunkból mindenki képes használni. Ha megnézi az elmûlt hónapok bejegyzéseit látható, hogy hányan használják a blogot. Kicsit frissítettük a kinézetét pár napja, raktunk fel új linkeket. Nem egy nagy dolog ezt megtenni egy elôre programozott blog oldalon. Számunkra (akik páran néha rakunk fel erre méltó anyagokat) fontos ez a blog. Mert a miénk, mi alakítjuk, nem veszi el senki, "nem szedik le a falról" (mint ahogyan a büfé falára kiállított képeinkkel tették, felsôbb utasításra mondván, hogy csak a tanszék folyosójára, a gyönyörû barna keretekben lehet kiállítani. Éljen a Mûvészet!) megosztjuk a számunkra érdekes dolgokat az iskolatársakkal, tanárokkal még innen Törökországból is (nahát mire nem jó az internet). Egy kezemen meg tudom számolni hányan használják a blogot. Ez is mutat valamit. Pozitívan csalódtam megjegyzésével kapcsolatban. Valahol mélyen reméltem, hogy esetleg valahol, valamikor valaki (ne adj Isten egy tanár) megemlíti, vagy megkérdezi, hogy hogyan is értettem ezt a bejegyzést. A célomat elértem, valaki reagált a várakozásomon felül. Köszönöm a hozzászólást. Igen ez a téma megér egy (több) beszélgetést, vitát, véleménycserét. Talán a sors iróniája, hogy most elindult egy párbeszéd a hálón keresztül amit mindenki "hallhat", és hozzá is szólhat. De nem sok reményem van ezzel kapcsolatban.
A tipográfia okatásra visszatérve. Azért úgy írtam ezt a bejegyzést ahogy, mert így gondolom. 4 éve mûködik a szak, én harmadéves vagyok. Tudom, tudom ha valaki meg akar tanulni valmit (mondjuk egy programot, vagy akár magát a tipográfiát, fotózást...stb.) akkor ahhoz nem feltétenül kell iskola. De amit eddig az iskolától kaptunk azt kevésnek érzem. Fiatal intézmény, fiatal szak, kevés pénz. Akarat? Szándék? Tanárok, diákok részérôl? Próbálkozások? Ezekkel a dolgokkal hogyan állunk? Nem az én feladatom errôl ítéletet mondani, nem is akarok. Mindenki tudja ezekre a kérdésekre a választ. A probléma szerintem nem ez, hanem sokkal egyszerûbb. Pl. a kommunikáció hiánya. Szerintem könnyen és olcsón orvosolható probléma. Ha az ember kiállít (jó-jó kiakaszt, kiragaszt...stb.) egy fényképet a falra az kommunikáció is egyben (elsôben így tanultam legalábbis). Tavaly vagy akár a mostani év elején (a jelenlegi állapotokat nem ismerem) hány kép volt a falon? Múlt félév végén páran kiraktunk néhány képet nem csak a saját folyosónkra hanem az elôtérbe, lépcsôfordilóba, büfébe. Talán ön is emlékszik rá. Nem hiper-szuper offszet nyomatok voltak és nem is méteres barit kópák aluminiumra kasírozva. Egy egyszerû raszter programmal A3-as részletekbôl összerakott egész alakos portrék. A visszajelzésekbôl tudom, hogy tetszett az embereknek, akinek meg nem az sem baj. A büfé asztalára kiragasztottunk egész alakos fekete-fehér portrékat. Mûterem órán készült, jó minôségû, vidám képek voltak. Fôleg az osztály pocakosabb tagjai és kontrasztként a két legsoványabb emebert ábrázolták. Egy étkezôeasztalra ragasztva ennek üzenete,jelentése van (kommunikáció). A büfések engedélyével raktuk ki. Értették. Késôbb az asztaloknál étkezôket is megmozgatta a dolog, reagáltak. Kinek tetszett, kinek nem, de volt vélemény. Volt mirôl véleményt alkotniuk, és ezt a mirôlt mi csináltuk. Ezeket a nagyméretû matricákat látta a Norvég Erasmus iskola delegációja is. Mondták, hogy milyen szuper, milyen jó ötlet, sôt még kértek is a kópiákból! Így mentünk el nyári szünetre. Amikor szeptemberben elôször lementem, az említett dolgokból semmi sem volt meg. Le kellett szedni. Miért? Az egyetem fôrektora, vagy kicsodája, igazából teljesen lényegtelen a neve, tanévkezdés elôtt körbesétált a mûvészeti karon és leszedette az összeset, mondván, hogy csak a tanszéken és annak folyosólyán lehet kiállítani (bocsánat ha nem így volt, ezt attól hallottam akivel a képeket leszedették). Remek. Állítson ki (kommunikáljon) több, mint ötven ember csak és kizárólag a sötét, neonfényes, barna linóleumszagú folyosón. A fényképezés és a fényképek kiállításának "veleje" a fény. Ami nem sok van a "kiállítótérben". Ha máshová rakjuk leszedik. Kicsit a diktatúrákra emlékeztet engem ez a módszer (le is írom: kommunizmus, fasizmus).
Jelenleg két osztálytársammal Törökországban vagyunk Erasmus programmal. Remélem amiket hazaviszünk (a fejünkben, nem a táskánkban) azokkal csak segíteni, jobbítani tudunk a helyzeten. Én legalábbis biztosan ezen leszek. Legyen ez a párbeszéd az elsô pozitív változás elindítója.
Szerintem nagyon sok múlik az elsôsökön is. Jó lenne ha ezt a párbeszédet (és a blogot is) megmutatná a Tanár Úr nekik valamint a többi tanárnak is. És mindenkinek akit tanít. Induljon el egy párbeszéd, vita. Hátha lesz belôle valami. ha meg nem, akkor marad minden úgy ahogy van.
köszönettel: Pálmai Zemint Zoltán
Kedves Balvin Ur, kedves Zoltan!
Jelenleg Daniaban tanulok, egyeni tanrenddel Kaposvaron is, ami annyit tesz hogy vizsgazni fogok januarban. Ugy hogy nem vagyok ott, es nem latom at a jelenleti helyzetet nem illo negativ kritikakat megfogalmazni a foiskola iranyaba.
De latom itt nem vetik meg az egyenes beszedet.
A Tipografiahoz nem tudok hozzaszolni, es nem is kivanok hosszu es kimerito kritikakat irni a foiskolaval kapcsolatosan.
Sajnos a tavalyi eszreveteleim csak a csoporttarsaim es Albertini Tanar Ur fuleig jutottak el.
Nyilvan mindenkinek megvan a negativ es pozitiv velemenye a foiskolarol, de ezek csak ritkan kerulnek felszinre. Ez a blog egy jo forum.
Sajnos a foto tanszeknek meg mindig nincs hasznalhato, informativ, tobbnyelvu honlapja, kulturalt galeriaval, forummal.
Igy egyenlore talan ez a blog marad az egyetlen online forum.
Egyetertek Zolival, tanar Urral, beszelni kell a dolgokrol. Es hogy ne csak beszeljunk arrol hogy beszelni kell a dolgokrol,
azt tanacsolom hogy hozzunk letre egy a kipakolashoz hasonlo delutant, ahol a negativ es eles kritikak meghallgatsra kerulnenek, sertodes es mellebeszeles nelkul.
Tanaroke es diakoke egyarant.
Nyilvan ezt esedekes lenne 2-3 havonta megismetelni.
Udvozlettel:
KadarL
Sajnos, nem sokan szóltak hozzá az elhangzottakhoz. Lehet, hogy sok újdonságot nem tudnánk egymásnak mondani, de jó lenne ha többen kommentálnák az elhangzottakat, engem érdekelne ki, hogyan vélekedik errôl. Biztos mindenki túl elfoglalt, vagy senkit sem érdekel. Tisztelet a kivételnek... Ti akik jelenleg Kaposváron vagytok, hogyn látjtok a helyzetet, hogy érzitek magatokat? Hm?
Szervusztok!
Többedszerre olvastam végig a fenti párbeszédet, mire legalább a körvonalait láttam már a válaszomnak. Ismertek, nagyjából bármiről tudok bármennyit beszélni, szóval nekem is elég fura volt, hogy elakadtam. De legalább arra rájöttem idővel, hogy miért.
Kicsit mindíg olyan ahogy az egyetemről beszélgetünk, mint mikor a Júdea Népe Front és a Júdeai Népfront verekszik a helytartói palota folyosóin. Nem az itt jelenlévő "diákoknak" és "tanároknak" van egymással baja. Mindegyikünk nap mint nap ugyanazokban a termekben és ugyanazokon a folyosókon (meg a saját bőrén) érzi, látja a bajokat. Nincs is miért nézetkülönbség legyen.
"Nézetkülönbség" az egyetemi vezetőséggel van, de ez a mi közös nézetkülönbségünk, tehát -azt gondolom- közösen is kellene fellépnünk a közös érdekeinkért. Előremutató dolog lenne az is, ha megvalósulna, amit Levente mond: legyen havonta, kéthavonta össznépi anyázás a 2. sz. előadóban egy este. Biztos vagyok benne, hogy sokat javítana a képzés minőségén, és a közérzeten (a diákokén mindenképpen).
Mégis, sokkal érdekesebb már gondolatkísérlet szintjén is, hogy mi történne, ha tanárok és diákok együtt intéznének valami felhívásfélét az egyetemhez. Nem ultimátumot, csak amolyan felhívást. Hogy ha már kellett ez a szak, akkor most ne úgy nézzenek rá, mint a szaros gatyára. Főleg azért, mert együtt, és külön-külön is a tagjai értékes, fontos dolgokat tudnak felmutatni, amik az egyetem hírnevének sem tesznek épp rosszat.
Pintér Attila tanár úrtól (harmadéves fotósoknak közgazdaságtant és marketinget tanít) tudom, aki az egyetemi szenátusban is tag, és sok más szálon kapcsolatban áll Kaposvár város vezetésével is, hogy az egyetem és a város között egyre fokozódik a helyzet. A város rájött ugyanis, hogy az egyetem neki semmi előnyt nem jelent, mert kint van a központ a búsfrancban (és mennyivel jobb lenne nekünk is, ha az eredeti tervek szerint, a Tesco helyén épül a kampusz). Nem lesz tőle élet a városban, nem lendül a fogyasztás. Az egyetem meg csodálkozik, hogy a város nem annyira szívélyes, mikor valamiben kellene egy kis hátszél. Amire egyre nagyobb szükség lesz, ha az egyetem talpon akar maradni, mert -ahogy hirtelen rájöttek- verseny van itt is.
A Művészeti Kar igen jó helyzetben van. Ezt pedig ki lehet használni. Nekünk, mert ahogyan a kari vezetés eddig sem tett az ügy érdekében, úgy nem fog a jövőben sem.
A Művészeti Kar az egyetem része, de a város közepén van. Tanárainak, diákjainak, szakainak egy része országos hírű, és a hírnévhez is csak ezt a hírt kéne épp csak kicsit jobban menedzselni. A kar tanárainak és diákjainak munkássága több mint alkalmas arra, hogy látványosan mutassa az egyetemen és a városban folyó művészeti munkát.
Ezen az égövön úgy látszik nem lehet elkerülni a komposdiba való beleszaladást. De egy pár jó ötlettel ebből akár profitálni is lehetne. Miért ne profitáljunk belőle először mi? A helyzet adott, a kör nyitott. Konkrét ötletek kellenek. Ide, Ország László asztalára, óriásplakátra, petícióba, bárhová, és mindenhová!
Dicsőség és kondi!
Martos Marci
Megjegyzés küldése